Hogyan lettem matektanár?

Ma tudták meg a diákok (akik már nem is igazán gyerekek 🤣) a felvételi eredményeket. Eszembe jutott, én hogyan választottam pályát. Leírom, mert szerintem sok fiatal érezhet hasonlóan, mint én akkoriban.

Vannak gyerekek, akik már egész kicsi koruktól pontosan tudják, mivel szeretnének foglalkozni. Például a húgom az első tanítási nap után kijelentette, hogy tanító lesz – és tényleg az is lett. Én viszont csak annyit tudtam, hogy a matek jól megy, de fogalmam sem volt, mit kezdenék vele.

A matek kivételével inkább közepes tanuló voltam. Az osztályfőnököm egyszer azt mondta: "Aki hármas tanuló, az ne is álmodjon arról, hogy egyetemre megy." Én ezt elhittem. Nem bíztam magamban, nem mertem megpróbálni. Sodródtam a többiekkel – és gyűlöltem. Egy év után otthagytam, majd jelentkeztem egy felvételi előkészítőre. Megírtam a felvételit, és felvettek matekszakra.

Még az egyetemen sem tudtam pontosan, mit szeretnék. Visszahúzódó, zárkózott voltam, tele gátlásokkal – el sem tudtam képzelni, hogy iskolában tanítsak. Mégis, valahogy "magától" a tanítás felé vitt az utam. Mindig volt tanítványom, mindig akadt valaki, aki ajánlott valakinek 😄 Tanítottam a fél Hold utcát, a rokonokat, osztálytársakat. Valahogy ösztönösen éreztem, hogyan kell jól elmagyarázni a matekot.

Közben folyamatosan le kellett küzdenem a félelmeimet, gátlásaimat – csak így tudtam valóban segíteni. Aztán szépen lassan kialakult az irány: ma már magántanár vagyok, és el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak.

Azt szeretném ezzel az egésszel üzenni: egyáltalán nem baj, ha most még nem tudod, mihez szeretnél kezdeni, vagy úgy érzed, rosszul választottál. Az út sokszor kanyarog – de ez is rendben van.