Kosár
0
0 Ft
Óvodában nem beszéltem
2025.08.29
Óvodában nem beszéltem – ezért lettem tanár. Mindjárt megmagyarázom 😃
Óvodában nem beszéltem. Zárkózott, szorongó gyerek voltam, tele gátlásokkal, nem akartam táncolni és énekelni sem. Az óvónő viszont erőltette, rángatott és kiabált velem. Szörnyen éreztem magam, legszívesebben egyedül játszottam volna.
Valószínűleg vannak már jó módszerek arra, hogyan lehet egy ilyen gyereket bevonni a közös játékba úgy, hogy közben ne sérüljön érzelmileg.
Általános- és középiskolában kicsit javult a helyzet. Nem mondom, hogy csacsogtam, de emlékeim szerint a kötelező dolgokat legalább el tudtam mondani. Valószínűleg az új környezet segített.
Felnőttként is előfordult, hogy bizonyos helyzetekben nem tudtam megszólalni – főleg vizsgán. Tudtam, mit akarok mondani, de egyszerűen nem jött ki hang a számon. Mintha lefagyott volna a rendszer. Ott volt bennem a szorongás, a gátlások: "Mi van, ha rosszat mondok?" Az agyamban már megszületett a mondat, de a szám nem mozdult. Nem azért mert nem akartam, hanem nem tudtam. Olyan, mintha lebénultam volna. Ezért szóban vizsgázni nekem mindig hatalmas kihívás volt – le kellett küzdenem magamban, különben megbuktam volna.
Most már tudom, hogy ennek neve is van: szelektív mutizmus.
Ez egy olyan állapot, amikor a gyerek bizonyos helyzetekben vagy közegben (pl. óvoda, iskola) egyszerűen nem tud megszólalni – még akkor sem, ha otthon, biztonságban teljesen jól beszél.
Elég hihetetlen, hogy végül tanár lettem. Valahol ez volt a terápiám: ahogy az élet újabb helyzetek elé állított, fokozatosan egyre nyitottabb lettem. Nem véletlen, hogy nem iskolában tanítok – számomra az, hogy sok ember elé kiálljak, még mindig elképzelhetetlen. Nagy küzdelmek árán sikerült a tanítási gyakorlatot és a vizsgatanítást megcsinálni. 😂
Imádok tanítani, a legjobb dolog a világon. Egyszer valaki azt mondta nekem: "Neked tanítanod kell." Nem értettem akkor még. Nekem? Tanítani? De hiszen nem is tudok beszélni. Most már értem. 😊
Ha ilyen gyerekkel találkoztok, kérlek, legyetek türelmesek vele. Nem azért nem beszél, mert szemtelen vagy rossz, hanem mert fél, szorong, bezárkózik. Nem segít, ha erőltetjük vagy megszégyenítjük – csak még jobban visszahúzódik. Sokkal inkább segít a biztonság, a szeretet és az elfogadás.
Egy szorongó gyerekből is lehet nyitott, sikeres felnőtt – de nagyon nem mindegy, hogy addig mennyi fájdalmon kell keresztülmennie. 💙